KUTATÁSUNKRÓL

Művészet /és, vagy/ terápia másképp.... Egy pszichológus, egy szociológus és egy képzőművész együttműködése. Három látszólag különböző terület, három látszólag különböző látásmód, hat alkalommal, hat izgalmas témában. Új interaktív, saját élményre épülő workshopunk kapcsolataink és szociális világunk kreatív, innovatív, rugalmas formálására a művészet és közösségi élmény eszközeivel az interdiszciplinaritás jegyében, Pócsi Orsolya pszichológussal, Orosz Csaba képzőművésszel és Szabó-Tóth Kinga szociológussal.

"Szükséges az életünkben valami, ami önmagunkon túlmutató érték. A szimbólumok végigkísérik az életünket, amik túlmutatnak a hétköznapin. A saját élményen alapuló tapasztalati tanulás, legyen az művészeti alkotás, önterápiás folyamat, öngyógyítási kísérlet, ami sokszor életmentő fogódzót adhat számunkra. Az alkotói tevékenység megnyitja az utat, hogy a lelkünk szellőzni tudjon, rejtett félelmek, vágyak, tudattalan konfliktusok találhatnak kiútra, oldva a belső feszültséget, elindítva bennünket a megoldási utak keresése felé. Azáltal, hogy cselekvő részesei vagyunk egy csoportnak, együttes alkotói az eseményeknek, pozitív hatásai sokkal hosszabb időn keresztül érvényesülnek, jobban beépülnek, mint például olvasás, magyarázat, a hallomás útján szerzett tudás. Kulcskérdés az érzékenység, a többiek viselkedése hogyan hat rám, én milyen hatással vagyok a többiekre, együtt megosztva az ebben átélt élményeinket." /Pócsi Orsolya/

"Társas kapcsolatok. Sokszor üresek. Személytelenek. Formátlanok és alaktalanok. 

Üres frázisokkal. Az unalomig ismételt szövegekkel.
Hol egy valódi lépés? Hol egy valódi töltés? Hol egy valódi tekintet?

Elakadásaink. Kötött pályákon mozgunk, mint a hintaszék: előre, hátra, előre hátra, egyre mélyebb járatokkal. Olajozottan működik - mondogatjuk. Zökkenőktől mentesen. Kötött kapcsolati pályák, merev formákban és alakzatokban.
Hol egy szabálytalan ficak? Hol egy kiszögellés? Hol egy megszokottól eltérő válasz?

Megoldások. Merevek, rugalmatlanok. Ormótlan, mint a nagymamától örökölt füles fotel, ami olyan jó dolgoknak tűnt, amikor elhoztuk, de amit mióta csak betettünk a nappaliba - kerülgetjük.
Merev formák és keretek. Tucatszorra sem vezetnek sehova, de azért ismételjük. Ha bele döglünk is, ismételjük.
Játszmák, apró kis emberjátékok, melyeket jól átkötöztünk spárgával. Jól idekötözködtünk.
Hol a kreativitás? Hol a bátorság? Hol egy meglepő döntés? Hol vagy te? Hol a másik?

Papírmasé figurák menetelnek kivágásra készen, szép szabályos rendben a vágólapon. Mindig ugyanaz a design. Klón-ellenes törvényeket gyártó klónok.

Innováció. Új, forradalmi, a megszokottól eltérő alkalmazások az életedben. Kreativitás. A kapcsolatokra átvihető. Lehet másképp. Lehet újfajta tartalommal. Lehet másképpen összekapcsolódva.
Lehet vágni. Lehet újra építeni.
Lehet mindezt együttesen.
Lehet együtt.
Lehet." /Szabó-Tóth Kinga/

"A huszadik század második feléig azt gondoltuk úgy általában a művészetről, hogy az pusztán individuális módon művelhető. Van az alkotó, van a szent ihlet, s van a magasztos produktum, s e szentháromságot csak a kiválasztottak művelhetik. Aztán Joseph Beuys német szobrász szociális plasztika elmélete és gyakorlata óta (vagyis, hogy mióta elhihetjük, hogy a szobrokhoz, plasztikákhoz hasonlóan képesek vagyunk az életünket is művészi tettként formálni) már tudjuk, hogy a művészet eszköz a szociális kompetenciáink, s teljes létünk megvalósításához. S nem csupán egyedül, hanem együttesen, mert így könnyebb. A közösben, ahol nincs elválasztás. Ahol a részvétel felemel és élménnyel telít!" /Orosz Csaba/