HATODIK WORKSHOP - KÉRDŐJEL

Bujkált nagy tölgyek mögé. Rejtőzködött odvakban, talált menedéket cseresznyefák árnyékában. Öltött ezer meg ezer arcot - maradt magának ugyanolyan. Bozótvágó kése volt legjobb társa - irtotta a gazt, pörölt vaskosra nőtt indákkal. (Írhatnánk, hogy jegenyefákkal, de túl direkt lenne.) Álló nyírfák között volt lankadatlan kereső - néha tölgyfasarj, néha murok-kezdemény. Máskor csak állt a szélben, mint a Kisherceg a történet végén - dőlve bele a Mindenségbe. Cölöpöket vert le homokdűnék közé, rakott magára levélnehezéket, húzott nyáron télikabátot, hogy el ne sodorja a szél. Néha másokat sodort el az idővel, a végtelenbe, hagyta rájuk kérdőjeleit örökségül. Másban nyert végül bizonyosságra. Soha nem kerülhet már zárójelek közé. /Szabó-Tóth Kinga/