NEGYEDIK WORKSHOP - FIGYELEM

Figyelem! Figyelem! A hangosbemondó és a pályaudvar - ez jön legelőször, de most
figyelem ahogyan hópihék éles tűje szemembe mar,
már ahogyan jönnek elő félszavak és mondatok.
Majd betűk összekeverve - rakdosom szavakká, figyelem összeszűkül pupillám zárul,
arcomon a ráncok katonás sorban várnak jobb időkre,
rakdosom - most éppen nejlonszatyorból - jaj, nem áll össze,
egy betű kimaradt, egy szó kimaradt,
vakfolttá merevedik egy emlék - játék a betűkkel, a szavakkal - míg rájössz, hogy soha ki nem rakható.
Mivégre ez a sok betű, ha egyik sem esik kézre.
*
Figyelem ott, azt a bambát - bambulok én is.
Figyelem! Figyelem! Achtung! Achtung! Meine Damen und Herren! Ez itt az össznépi bambulás ideje.
De mindennek lejár egyszer a szavatossága. Süket füleinkre nem találnak hazug mondataitok.
Figyelünk belülre, halljuk csigánkban saját dallamunkat - mi arra lépünk. Nem egyszerre, de legalább kedvünk szerint.
Figyelünk egymásra, halljuk csigáinkban egymás dallamait - mozdul egy kéz, mozdul egy láb, lábak és kezek, lábak és kezek - lassan egyszerre és legalább kedvünk szerint. (...)
Mindennek lejár egyszer a szavatossága. Süket füleinkre már nem találnak hazug mondataitok. /SZABÓ-TÓTH KINGA/